Bata Gergő írásai

Így Lettünk Újra Két Test

nézem a színpadot a tömegbôl,
vonagló lelkek rabigájukat levetve,
kínos haláltáncukat járják.
 
nézlek titeket magam körül,
egykori testvéreimet,
most itt pusztulok veletek.
 
lelkünk sötét és kietlen,
alkoholban oldódik bánatunk,
és füst száll könnyeink után.
 
mennyi érzés a teremben,
mennyi bánat, és szomorúság,
és mennyi szerelem... csodás.
 
majd olvassátok soraimat,
mik lelkembôl szállnak,
midôn pusztítom másik felem.
 
gondolhattok akármit,
mert szabadok a gondolatok,
de ne hagyjátok elveszni a másik feletek.

 Szavak

Látom táguló világunk,
Érzem, kevés vagyok,
Hogy mindenhol ott legyek.

Pedig mindenhol ott lenni,
Mindent látni szép lehet.
De reménytelen.

Élj magadért, mondják a süketek,
Kik nem hallják, hogy kiáltanak a vakok.
Egy napon majd mind meghalunk.

Torokból üvôlt, aki fél,
És kísérti a sorsát, aki nem lát.
Áldozatok, vad világ, szavak nélkül vár.