Juhász Pál írásai

Deux Ex 

1. Szem kiszáradt, mint folyó medre
Nincs könnye, nincs kénye-kedve
Nincs dolog mi megmaradt,
Nincs semmi új napom alatt.

2. Elpusztult minden, minden, ami volt
Nem maradt élő és nem maradt holt,
Szétfoszlott hangja már az utolsó szónak,
Ember sem maradt gyászhírmondónak.

3. Ember? Mi az? Tán valami fegyver?
Pusztít, kiírt, öl vagy tán csak megver?
Vagy tud az mást is, illetve csak tudott?
Sírni kéne, minek? Most minden olyan nyugodt.

4. Dolgoztam hat nap, hat éjen át,
Eget, földet teremtettem, flórát s faunát,
Megfáradt ötlettől könnyelművé váltam
Sárból egy figurát képemre formáltam.

5. Kíváncsi lettem, Mi az mit tettem?
Mert megszerettem mit teremtettem
Merre jut az ember? Csak ez hajtatott,
Kapott tőlem súlynak szabad akaratot.

6. Kezdetben volt a kert, hová őt helyeztem
S hogy ne féljen magányban, társat is szereztem.
Nőt a férfi mellé, mint poláris törvénynek,
Párra van szüksége mindenféle lénynek.

7. Kell a rossz, hogy tudd a jót. Egyensúly legyen,
Hogy tudnád mi a sík, ha nem állsz fenn hegyen,
Hogy tudnád mi sötét, ha sosem volna éj
Ha világos a gondolat, nincsen mitől félj.

8. Hogy tudnád, hogy van-e élet azon ponton túl
Sötét -e az alagút vagy végén fényre gyúl
Hogy tudnád, hogy mi az, kozmikus értelem
Nem figyelsz rám! Önző vagy! Nem vagy itt velem!
Hogy tudnád? Hogy tudhatnád! Kertből elmehetsz!
Mit képzelsz te magadról, tán istenné lehetsz?

9. Legyen tiéd ez a világ, nincs rajtad kezem!
Úgy élsz, ahogy akarsz tovább. Én sosem vétkezem.
Nem öllek meg ember, ha már életedet adtam
Atyád, ha nem is, de az urad maradtam.

10. Mutasd meg, tedd hát! Te gőgös sáralak,
Hogy nincs köztünk különbség és nincsenek falak
Hogy isten vagy te is, nem pedig csak ember
Bár -e címmel játszani, pont egy isten nem mer!

11. Vagyok, aki vagyok. De te magadra maradsz.
Nézlek innen fentről, hogy s merre haladsz
Jó időkre rossz idők. Élet jő vagy pusztulás
Minden most már rajtad áll, te vagy csak és senki más!

12. Jó idők Rossz idők – Elindul az óra
Próba vár meg feladat gyarló halandóra
Tán helytáll majd és dicsőül, elér istenséget?
Vagy elbukik és elveszít minden emberséget?

13. Morajló döbbenet – Halál a parton ül,
Hullámzó tengernek dac flotta feszül.
Vashajón a lelkek dermedt szívvel állnak,
Kattognak fegyverek mikor partra szállnak.

14. Zúgó halál egy gyors lövedék
Nincs esély itt s nincs menedék
Istenedet megtagadtad, azt mondtad, hogy nincsen.
Hát nincs most ki segítsen az Omaha beachen
Nincs reményed emberfia!
Így üdvözöl Normandia.

15. Tobruk áll és Sztálingrád
Szabad már és számít rád
Harc az oka mindennek
Párizs után Ardennek.

16. Tán vágytad a tébolyt, mit önmagadtól kaptál,
Csodáltad mi kép volt, de tükörnek hazudtál.
Tetszett mikor mondták, jó vagy, okos, csodaszép,
Könnyelmű vak áltatásod, mélyen dobbant húsba tép.

17. Azt fröcsögte übermensch a világ tiéd lehet,
Ki überebb az übernél, az bármit megtehet.
Te vagy a legebb -leg, hízelgett neked
Ám magát vélte legfelülre, mindenekfelett.

18. Senkinek sem érdeke, hogy jól érezd magad.
De elhitted, mert könnyű volt, kényelmes és ragad.
Hiú gőggel belehalsz, mert te is halált adtál
Megmérettettél és könnyűnek találtattál.

19. Itt a part véget ér üvölt millió torok
Füst száll fel az ég felé, haláltáborok.
A halál itt igazi, mert látják, akik tudják
Majd jönnek hamis próféták, kik hamisnak hazudják.
Az utolsó katonaként, Kövér ember eljő
Cseresznyefák felett felszáll gomba felhő.

20. Életet bár adtál, de elvettél sokat
Léteket irtottál, hogy megments másokat.
Sajátos egyensúly, mit sáragyaddal véltél
Egyenlőt a mérlegen, sajátosan mértél.

21. Jó idők Rossz idők – Fordul most az óra
Döbbenten bámulsz minden mutatóra
Visszafelé pörög az időnek kereke,
Ki öreg volt eddig, most más öreg gyereke.

22. Lássd, hogy mi volt! Nézz históriát!
Eszelős tőröl nőtt, őrült hisztériát
Albedo, Somme völgy a föld bármely pontja
Bárhol jár az ember, csak más vérét ontja.

23. Három hajó indul egy új világ fele
Feszíti vásznukat új idők szele
De új –e vajon ez a szél? Új –e a morál?
Új a rend és új az elv, s a tisztesség az hol áll?

24. Számkivetett gyenge farkas, fut elől mocsáron
Követi a mohó falka, konc kell mindenáron!
A konc neve most arany. Gyilkolnak is ezért.
Nevem emlegetve, hazudják a vezért.

25. Majd felsül mind és egymást öli, Északról le Délre
Páholy durran csattanóul, Kit élről tettek félre.
Konc egykor a rabszolga, konc máskor a föld,
Gyarmat az vagy élettér? Ki ott él mind leöld!

26. Látod a múltat, vagy a még korábbi előt
Látsz lázadó lelencet és kígyó hitszegőt
Látsz irigyet, mohót, kapzsi falánkságot
A. Huxley elírta a Szép új világot.

27. Orwell fogast használ – Stigma ázott szögnek
Bátyját csak hívhatod vérszívó ördögnek
A Báty lát minden álmot, hőn áhított sok vágyat
Látja azt az ágyat, Pán fajzott gyalázat!

28. Jó idők Rossz idők Fordult most az óra
Kényszerű vigyorral térhetsz nyugovóra
Nyugodtságod álca, csírádban az ego
Egy létezik csakis én, a tükör alteregó.

29. Mert mi az, hogy sárga, vörös vagy fekete
Rajtam kívül árja, önös, az lehet –e?
Hogy lehetne! Kuss legyen! Őrült agyú nagyok.
Egy csak egy a húshegyen, az isten én vagyok!

30. Bajkonurtól Továrisok – Onnét hazatérek
Megmutatom a világnak, hogy mennyit is érek.
Gulág dolga, sok rabszolga
Kolhoz dolgozz lent a porba
Nyírfa alatt kongó csajka
Trojka, vodka, balalajka.

31. Hogy elsorvadjak? Nincs szemérmem!
Mint múmia a Vörös téren.
Az elv se számít, ha meghalok
Majd Bajkonurból indulok.

32. Vörös ház vagy Fehér. Mindegy merre áll,
Ha nem Bajkonur, legyen hát Cape Cannawerall.
Tán amcsi vagyok? President? Konzervatív párti
Vagy Manson demokpszichokrata, három KÁ-val Charty.

Vagyok, aki vagyok – Titokra fényt nyithatok
Egyetlen legnagyobb istent szolgáljatok.

33. Mondjátok, hogy egyszer lemásolták képem
Azt is hallani, van választott népem.
Van egy fiam ki elhagyott a koponyahegyen
Úgy volna jó, tudjátok, hogy sok ily fiú legyen.

34. Nem számít az elv, mit fordítsz Bábel nyelvére
Ki megfizet a fegyveremért, pusztíthat kedvére
Nem számít, hogy vörös sárga, nem számít, hogy fekete
Nem számít, hogy sas vagy galamb, populista remete.

35. Igaz ember, igazságból, igaz vöröst igazít,
De True –e vajon az a Man, ki fagyos léget melegít?
Fehér házban fehér ember, feketéket feketít
A molotovi vörös kakas, utcakőnek besegít.
Pufognak ütegek, lánctalpak tipornak
Pénz bőrszín nem számít, mindenért gyilkolnak.

36. Ó igen, látom tisztán!
Ez Korea és Afganisztán
Földed füstöl, itt-ott robban
Magszíve már alig dobban.

37. A múltban sem nyertél, jövőd meg nincsen
Összemarakodtál nem létező kincsen,
Lángtenger az édenkerted, Lucifer meg dalol,
Patájával széket rúg ki egy elitélt alól.

38. Bosch az látta és képpé formálta,
Dante megtalálta és suttogva datálta.
Szörnyűbb férges fertőt, nem is képzelhettél,
Pokolra jutottál, bár földre teremtettél.

39. Jó idők Rossz idők Fordul most az óra
Ne is hallgass károgást, figyelj másik szóra.
Kényelmesebb úgy tenni, hogy nincs is neked múltad,
Higgyük azt, hogy saját hibád végleg megtanultad.

40. Széthúzod függönyöd, ledöntöd a falat,
Egyik kézzel bort osztasz, másikkal meg halat.
De füstöl még a földgolyó! A füst az már csak ilyen
Átnézel a szürke tényen, hogy te döntöd el, milyen?

41. Nagy a baj és vészt kiáltasz, - Összefogás legyen!
Ám tíz dolgot azt elfelejtesz, mit fenn hagytál a hegyen.
Tíz parancs, mi segíthetne, hogy rendbe tedd magad,
De hű vagy önmagadhoz, ki istent megtagad.

42. Osztasz-szorzol mind ehelyett, egy új világot neked
Jó annak ki benne lesz, s rossz ki kívül reked.
Globálisra méretezed saját igazságod,
A tudás fája kellett neked, most pedig kivágod!

43. Kívül rekedt rebellisek, tőrnek udvarodra
Szabadsághölgy végignézi, mit hoz égnek sodra
Bástyád borul mind a kettő vér Vörös folyónak,
Csonk szavaknak helye sincs, csak néma mementónak.

44. Döbbent sikoly felszökken, - Minden el van veszve?
A vég nem végső pusztulás, pokolbéli eszme.
A „Végem csak a kezdet.” S kezdesz mindent újra,
Mint gyűrűn vésett felirat, királynői ujjra.

45. Média ostoroz, röhög, átver és eltakar,
Sugall, direkt megvezet, mutatja, mit akar.
Ha sas vagy, mutat harcos verebet neked
Verébhír csak érdemileg, sas halál lehet.

46. Csizmában egy tévétulaj, így országot vezet,
Haverjai jobbikból, nyújtanak kezet.
Jobbik kéz Tirolból, jobb „K” medencéből,
Jobb Francia honból s minden jobbik szélről.

47. Bal eset, az látszólag más szivarfüstbe veszik,
Ki ordibál csak magát hallja, még ha rizst is eszik.
Balról szúrsz vagy jobbról, mindegy, ha szívet talál,
E polár törvény nem sajátod, a te törvényed Halál.

48. Mért akarsz te fölém nőni, mért hiszed, hogy lehet?
Mért gondolod isten az, ki mindent megtehet?
Mért akarsz te mindenképpen Mindenható lenni?
Mért véled úgy elégséges ’ csak ’ istennek lenni?

49. Jó idők Rossz idők, fordult most az óra
Tíz igémet megtagadtad, Tíz ige a Tóra.
Csak egy volna, mit megszívlelnél! Nyújtanám kezem!
Csak egyszer szólnál Mea Culpa – Többé nem teszem!
Csak ennyi kéne, tudd meg hát te trónra törő gyalázat,
Egy apróság, de emberi, szívből jövő alázat
Én Isten vagyok. Nem lehet, hogy alázatos legyek!
El kell vennem gödörből, hogy nőjenek a hegyek.
Mindenhatón építek, és pusztítva teszem,
De önző ego nem vezérel, én tisztán létezem.

50. A szem kiszáradt, de újra csillan,
Nincs könnycsepp csak mosoly villan,
Nincs bánat mi megmaradt,
Egy új kert nő, napom alatt.

2002. november-december