Súly és késztetés nélkül állok a parton,
Látom, hogy mosolyogsz, érzem, de nem hallom.
A szád moccanni készül, de a szavaid most némák
Még bosszantó a csend, a folyót meg nem ússzák.
Várok…
Várok,
Hogy mire?
Talán az éj leple alatt megbúvó, egymást csiklandozó gyermekekre
Kik mi vagyunk, leszünk, és hol a vállunk összeér,
Egy pillanatra, felsóhajtva majd: ’lelkem a lelkedért!’
Várlak…
Várlak, és nem kérdem, jól tudom az okát,
Bár most messze még, hajthatatlan, odaát,
De egyszer itt, egyszer velem majd, még
Nem kergetjük egymást többé, egymással, egymásért.
Várj még…
Várj rám, várj, míg úszni nem tudok
Mikor az akadály eszközzé lesz, és hozzád eljutok,
Elfutok, ha kell, míg szakad szét minden ízekre,
Várj rám, várj még, én ott leszek 10:40-re…
A szád moccanni készül, de a szavaid most némák
Még bosszantó a csend, a folyót meg nem ússzák.
Várok…
Várok,
Hogy mire?
Talán az éj leple alatt megbúvó, egymást csiklandozó gyermekekre
Kik mi vagyunk, leszünk, és hol a vállunk összeér,
Egy pillanatra, felsóhajtva majd: ’lelkem a lelkedért!’
Várlak…
Várlak, és nem kérdem, jól tudom az okát,
Bár most messze még, hajthatatlan, odaát,
De egyszer itt, egyszer velem majd, még
Nem kergetjük egymást többé, egymással, egymásért.
Várj még…
Várj rám, várj, míg úszni nem tudok
Mikor az akadály eszközzé lesz, és hozzád eljutok,
Elfutok, ha kell, míg szakad szét minden ízekre,
Várj rám, várj még, én ott leszek 10:40-re…
Sajnos mindössze egy írás került fel eddig, de ez nagyon jó. Egyszerűnek tűnő "történet", mégis tele remek képekkel. Szép!
VálaszTörlés