Mikor megláttalak évek múltán
Első rügyek a tavasz hajnalán,
úgy rügyezik bennem az érzés.
Mikor megláttalak évek múltán,
érzem, eltűnt belőlem a tél.
Elég egy pillantásod, és már
olvad bennem a büszke jég.
Míg rég csak bánat volt és sok sírás,
most Te csalod ki a nevetést.
Az élet nem más, mint mosolygás.
Virágzik minden a szív mezején.
De könyörgöm, ne okozz csalódást,
mert benned látom most a reményt.
úgy rügyezik bennem az érzés.
Mikor megláttalak évek múltán,
érzem, eltűnt belőlem a tél.
Elég egy pillantásod, és már
olvad bennem a büszke jég.
Míg rég csak bánat volt és sok sírás,
most Te csalod ki a nevetést.
Az élet nem más, mint mosolygás.
Virágzik minden a szív mezején.
De könyörgöm, ne okozz csalódást,
mert benned látom most a reményt.
Senki vagyok
Mit ér az ész, ha nem kell cselekedni?
Mit ér a tudás, ha nincs mire használni?
Mit ér a szív, ha nincs kit szeretni?
Mit ér a szó, ha csendben kell maradni?
Mit ér a hon, ha nem lehetek otthon?
Mit ér a világ, ha nem láthatom?
Mit ér a fény, ha sötétség honol?
Mit érek én, ha magam nem adhatom?
Mit ér a tudás, ha nincs mire használni?
Mit ér a szív, ha nincs kit szeretni?
Mit ér a szó, ha csendben kell maradni?
Mit ér a hon, ha nem lehetek otthon?
Mit ér a világ, ha nem láthatom?
Mit ér a fény, ha sötétség honol?
Mit érek én, ha magam nem adhatom?
Mindkét vers szép, bár az első nekem sokkal jobban tetszett, a másodiknál, bár a szerkezetét a szóismétlés adja, nem tartom olyan ötletesnek, mint az elsőt. De ez csak az én véleményem. :)
VálaszTörlés